Hozzánk is elért a hír, hogy a székelyek menetelnek a Kézdi környéki falukban, és hát úgy éreztük, ennek utánna kell néznünk. Na sikerült annyira utánna nézni a dolgoknak, hogy akadtunk vagy öten a számos egyesületünkből akik úgy érezték, hogy részt akarnak ezen az eseményen venni. De miről is szólt ez az egész? Én csak a saját élményeimről tudok beszámolni!
Az biztos, hogy sok embert a politikum riasztott el, másokat meg az egyszerű lustaság tartott távol ettől a rendezvénytől, pedig szerintem ez nem szólt semmi másról csak egy üzenetről: nem vagyunk sokan románia közepében, de ha akarunk, akkor összefogunk és kiállunk azért ami a mienk! Azt is mondhatnám, hogy egy kis erő fitogtatás kellett volna ez legyen, amikor megmutatjuk mi székelyek, hogy ha akarunk, akkor tudunk, és ha a helyzet úgy kivánja, akkor igen, mi ott vagyunk egymásért! Nekem a mai nap ezt jelentette.
Na de hogy is kezdődött? A mi (ötünk) felvonulásunk a kézdivásárhelyi Kauflandban kezdődött, ahol feltankoltunk nasikkal és gyümölcsel...
... majd csatlakoztunk községünk többi tagjához, akik Uzonban voltak. Csíkszépvíz községet 124 fő képviselt a felvonuláson.
11 órakkor Istentisztelettel kezdtünk, annak ellenére, hogy Uzonban csak csíki falvak vendégmeneteltek, ahol "igaze" mindenki katolikus...
Az egy órás fohász összállítói sikerült úgy összeválogassák az énekeket, hogy véletlenül se találjon egy sem a katolikus énekekkel - nem is énekelt senki más a helyieken kivül Istentisztelet közben. Hangosítás csak a vége felé lett - egyszóval, a végén a két himusz eléneklésekor valahogy kimaradt a lendulet, az erő, az összefogás érzete.
A felvonulás is hasonló élményt nyújtott - úgy tudtuk, hogy egy több mint 4O km-es élő láncot vagyunk hivatottak alkotni - Uzontól Brassó felé kb 1 km-ig nem volt egy lélek sem... onnan meg az egésszen együtt, bár kérték egyesek, hogy álljunk hármas sorban... Elmondhatom, hogy látszik, hogy ez volt az első ilyen szervezésük! A rendőrség viszont ügyesen végezte munkáját - tisztelem ezért őket!
Mi viszont jól éreztük magunkat. Együtt vonultunk fel községünk lakóival, együtt mutathattuk meg a világnak, hogy székelyek vagyunk. Büszke voltam arra hogy székely vagyok és büszkén viseltem a CsIE felsőmet!
Van néha úgy, hogy megkérdik ki vagy, és van néha úgy, hogy meg sem kérdik, de neked fontos elmondanod! Én ma ezt tettem, és örülök, hogy voltak még kik így éreztek!
Több képért katt ide
AR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése