Az ifjúsági napok után úgy gondoltuk, hogy a sok munka után a mi csapatunk
is megérdemel egy kis szórakozást és pihenést. Róbert ötletén felbátorodva
bevállaltunk egy csapatösszerázó, sátrazással egybekötött kenu-túrát az Olt
folyón, Olthévíztől egészen Fogarasig. Augusztus 24-25-re esett a választás.
Hétfőn
reggel kora hajnalban indultunk az iskolabusszal és autókkal. Mind a huszonötön
nagyon izgultunk, hiszen nem sokan mondhatják el közülünk, hogy valaha is
részük volt csónakázásban vagy kenuzásban.
Tíz óra környékén érkeztünk meg a
helyszínre hét kenuval, mentőmellényekkel és teli kíváncsisággal. Egy kis
útbaigazítás után feloszlottunk négyes és hármas csapatokra és nekivágtunk a
nagy kalandnak.
Az
első pár száz méteren még csak „bontogattuk a szárnyainkat”, miután pedig
megtapasztaltuk az evezés „művészetét” és kikerültük a nehezebb akadályokat,
már minden simán ment. Délre már minden kis csapat ügyesen összedolgozott, így
közben gyönyörködhettünk a tájban, az Olt növény-és állatvilágában, és
élvezhettük a közös programot.
Napközben többször megálltunk tízóraizni,
megpihenni egy-egy kis szigeten.
Végül hat óra környékén érkeztünk meg
Halmágyra, ahol kikötöttük kenuinkat, és tábort vertünk. A finom vacsora és a
sátorverés után tábortüzet gyújtottunk, hallgattuk az élménybeszámolókat,
énekelgettünk, majd tizenegy óra környékén mindenki visszavonult aludni, hiszen
mindenikünket megedzett az első kenus nap.
Kedden
reggel nyolc órakor keltünk, majd a reggeli és a sátorbontás után folytattuk
túránkat. Mindenki bátrabban szállt kenuba, sokat nevettünk, versenyeztünk,
bátran vettük az akadályokat.
Végül három óra után érkeztünk Fogaras városába,
felpakoltuk kenuinkat, és hazaindultunk.
Ez
a két nap mindannyiunk számára egy életre szóló élmény marad, és bátran
elmondhatjuk, hogy ez volt az eddigi egyik legjobb Csie-csapatösszerázó
kirándulásunk.
Lajos képei itt.
Orsika képei itt.
Róbert képei itt. Orsika
