Szakáli
Tünde lelkigondozó volt a vendégünk a klubban. Tünde azzal a céllal érkezett
hozzánk, hogy a mesék szerepéről, fontosságáról beszéljen a mindennapi
életünkben, hiszen a mesének nem csak a gyerekek számára van üzenete, hanem
mindnyájunk életét egy mese szövi körül.
A
hogy vagy, hogyan érkeztél kör után egy kapcsolati hálót rajzoltunk, mely arról
árulkodott, hogy ki, kicsodán keresztül kapcsolódtunk be a klubba?
A
háló után Boldizsár Ildikó: A fák titkos szíve című meséjével dolgoztunk. Íme,
a mese rövid változata.
“A nyúl egy alkalommal élelem után kutatott, valahol Afrikában. Iszonyatos volt
a hőség, s csak az járt az eszében, milyen jó lenne egy kis árnyék. Egyszer
csak meglátott egy hatalmas, öreg mangófát. Közelebb húzódott, és udvariasan
engedélyt kért, hogy beléphessen a hűs árnyék területére.
A
fa engedélyt adott, a nyúl pedig lehuppant az árnyékba, majd így szólt: “Ó,
Kedves Öreg Fa, hálásan köszönöm az árnyékod”.
Nem
sokkal később a nyúl azt érezte, nagyon viszket a háta.
“Kedves
Öreg Fa! – szólalt meg ismét. – “Lennél olyan jó és megengednéd, hogy a
törzsedhez dörzsöljem a hátamat?”. A fa így válaszolt: „Természetesen
kedvesem.” A nyúl ezt is megköszönte.
A
fa kis idő múlva megszólalt: „Nyulacska, te vagy az első teremtmény, aki ilyen
tisztelettel és megbecsüléssel fordultál hozzám. Viszonzásul szeretném
megmutatni neked a fák titkos szívét.”
Azzal
a fa törzséből kiemelkedett egy ajtó, megnyílt, és a nyúl besétált rajta.
Alighogy belépett és megpillantotta a csodálatos kertet, melyhez hasonlót még
életében nem látott, földbe gyökerezett a lába. Ragyogó lágy fény világított
meg mindent. Egy patakocska folyt keresztül a kerten és annak medrében
csillogtak az arany és ezüst gyöngyszemek, drágakövek, gyűrűk. A fákon
varázslatos gyümölcsök kínálták magukat és a kincsektől roskadozó bokrok
pompáztak ezer színben. A nyúl nem nyúlt semmihez: leült a fűre és csak szívta
magába a fa titkos szívének szépségét.
Végül
a fa megszólalt: „Barátom, te megmutattad nekem, hogy képes vagy megtartani a
szavad, ezért szeretnélek megajándékozni. Válassz kincseimből valamit, ami
tetszik”.
A
nyúl örömében ide-oda ugrándozott, végül egy rubintos aranygyűrűt választott és
ráhúzta a farkára. Megköszönt mindent a fának, és megígérte, hogy soha senkinek
nem beszél arról, amit látott.
Hazafelé az úton lesben állt a hiéna és
meglátta a nyúl farkán a csillogó gyűrűt. Megfenyegette, ha nem mondja el,
honnan szerezte, megöli. A nyúl féltette az életét és elárulta a hiénának,
hogyan jutott a gyűrűhöz.
A hiéna azonnal a fához sietett, és képmutató
udvariassággal azt kérte, hadd üljön a fa árnyékába, hadd dörzsölhesse a hátát
a fa törzséhez. Végül a fa megengedte, hogy megnézze a szívét is, miután a
hiéna megígérte, nem nyúl semmihez.
Amint azonban az ajtó kinyílt, a hiéna mohón a
fák gyümölcseire vetette magát és teletömte annyi kinccsel a hátizsákját,
amennyi csak belefért. Letörte az ágakat, letaposta a virágokat, beleköpött a
patak vizébe. Tört, zúzott, amerre járt.
Amikor a fa már nem bírta elviselni a
pusztítás okozta fájdalmat, úgy döntött, bezárja szívének ajtaját, és nem
nyitja ki többé senkinek.
A fény egyszer csak halványodott és az ajtók
kezdtek becsukódni. A hiéna képtelen volt menekülni nehéz zsákmányával, ezért
mindent elszórva futott az ajtó felé. Az pedig csukódott, csukódott…”
Ez a
mese a megbocsájtásról szól. Az időseknek az volt a feladatuk, hogy találjanak
a mesének egy befejezést és ezt mutassák is be. Nem kell, győzködjek senkit
arról, hogy a nagyik nagyon élvezték a feladatot és, hogy dicséretreméltóan teljesítettek.
Az
estét egy közös imával fejeztük be, mely megkoronázta a szép foglalkozást.
A
mai nap ismét egy megerősítés volt számomra, hogy szeretek a harmadik generáció
tagjaival dolgozni, mert tőlük nem csak élettel kapcsolatos leckéket kapok, hanem
rengetek szeretetet, odafigyelést, vidámságot és pozitív életfilozófiát is.
A. Ildikó
a
