Mi
történik, ha 9 nő összeül és elkezd a fent említett témáról beszélgetni?
Kacagnak, sírnak, beszélgetnek, tanácskoznak s sorolhatnám, de azt gondolom,
hogy ha valaki kíváncsi jöjjön el és nézze meg saját szemével, hallja saját
füleivel.
Szülői
szerep, mint öröm, kihívás és nehézség:
Örülünk
gyerekünk mosolyának, huncutságainak, a közös játéknak, a sikereinek, a közös
sétának. Sajnos van, hogy örömünket beárnyékolja fáradság, a csalódottság, az
aggodalom, hogy jól csinálom, jó szülő vagyok-e? Sajnos nem készítenek fel
minket eléggé arra, hogy szülőnek lenni nagyon nehéz, hogy a babázás nem csak
arról szól, hogy nagyokat sétálunk s örömben lubickolunk a babaillatú
gyerkőccel, mint a folyóiratok címlapjain, hanem mindennap meg kell küzdeni
azért, hogy elég jó anya légy, s nem hiába húztam alá azt, hogy elég jó
anya.
Nincsenek tökéletes anyák, s a
gyerekeknek nincs szükségük tökéletes anyákra, elég, ha elég jó anyák vagyunk.
Hogyan lehetünk elég jó anyák? Pl. úgy, hogy elfogadjuk gyerekeinket olyannak
amilyenek, elfogadjuk azt, hogy a gyerekek hoznak magukkal olyan dolgokat,
amelyekre mi nem számítunk, ha tudatosítjuk azt, hogy a tiltott dolgok mindig
vonzóbbak (ha eltiltod a tv-től, számítógéptől s elmegy majd egy szülinapi
zsúrra ott majd le sem tudják vakarni a tv-ről, számítógépről), ha érzik azt,
hogy szeretve vannak, hogy van szavuk, dönthetnek bizonyos dolgokban.
Nem
lehetsz elég jó anya, ha nem tanultad meg határozottan kimondani a következő
mondatot: ÉN ÍGY DÖNTÖTTEM, EZ AZ ÉN ÉLETEM.
Férjem elég gyakran szokta a szememre vetni azt, hogy egyik gyerekünk sem hallgat rám,
hogy nekem nincs szavam a gyerekek előtt. Mindig magamat okoltam, hogy talán
túl engedékeny, túl puhány vagyok a gyermekkel szemben, de a foglalkozásnak
hála megtudtam valamit. Az anyai szeretet feltétel nélküli, az adott s a
gyermek azt érzi. Az apai szeretett viszont feltételekhez szabott,
szabályokhoz, teljesítményhez kötött.
Van
egy nagy igazság, amelyet magammal hoztam a foglalkozásról: Nem tudunk
tökéletes családok, lenni, de nagyszerű gyerekek nőnek fel tökéletlen
családokban is. Bíztassuk arra gyerekeinket, hogy engedjék ki a belső erőt,
támogassuk abban, hogy elérjék saját belső vágyaikat.
Az
egyik résztvevőnk szavaival szeretném befejezni, mely humorral van fűszerezve,
de rettentő nagy igazságot rejt magában: Mindenki mindent tud, csak éppen nem
bújik a bőrödbe egy hétre, hogy megcsinálja azt, amit oly kedvesen tanácsol
neked. Szülőnek lenni nem is olyan könnyű, de sokat segíthet a humor a
játékosság és a Szeleburdi család.
András
Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése