„Igen, Virginia, Mikulás létezik. Olyan
bizonyosan létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és az odaadás, és ezekben
bővelkedünk, ebben bontakozik ki az élet szépsége és valódi örömei. Milyen
sivár is lenne a világ, ha a Mikulás nem létezne... Nem lenne gyermeki hit, sem
költészet, sem ábrándok, hogy elviselhetővé tegyék a létezést. Nem lenne
örömünk, csak az érzeteink és amit a szemünkkel látunk. Az örök fény, amivel a
gyermekkor betölti a világot, kihunyna. Hála Istennek ő örökké élni fog."
Szerdán a szokásos foglalkozásra készülődtünk, amikor egy piros ruhás ’’legény’’ zavarta meg a ’’lányok’’ ricsaját. Váratlan, de szívesen fogadott vendég volt, aki nagyon messziről érkezett és nem jött üres kézzel.
Volt zsákjában minden jó,
piros alma, mogyoró, de gondolom, már mindenki tudja, hogy a Mikulásról
beszélek. A Mikulás ajándékot hozott a csoporttagoknak, és ilyen jellegű vicces
jó tanácsokkal látta el őket, hogy: mi a hosszú élet titka, hogyan ne essenek el a
jégen kankós pálca nélkül. A lányok sorban, szóba is állhattak az öreggel, és
az ajándékok átvétele után öreges dolgokról beszélgettek: hány foga van, vágyik
e még nőkre?
Jót
nevettünk, beszélgettünk, energiával töltődtünk fel, és erőt kaptunk arra, hogy
egy újabb hétig mindennapi teendőinket elvégezzük, és bízzunk abban, hogy
következő héten ismét együtt lehet a nagy csapat.
Sokat
tanulok ettől a csoporttól, de azt hiszem az egyik legnagyobb lecke, amit
alkalomról alkalomra kapok tőlük az az, hogy éljek a pillanatnak, élvezzem az
életet, mert az élet akadályait csak a humor, a jókedv, vidámság által lehet
áthidalni.
A.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése